tamas blog, blogger - internetes napló

Művészportrék

  Neves művészekkel készült interjúk, alkotások bemutatása

Naptár 2007. Február 11.
« JanuárMárcius »
H K Sz Cs P Sz V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28        
< 2006 2007. Február 2008 >
A blogon Keresés
Időjárás
időjárás
Blog
Mese négyévestől százévesig!
Utolsó bejegyzés: 2007.02.11. 21:12
Megtekintve: 10856
Komment (hozzászólás): 0
Blog TOP 20
1. Professional pro Blog 1552375
2. Playboys Blog 798129
3. Kárpátia Blog 334796
4. Balázs Pali Blog 243444
5. Márti Blog 221664
6. Kakashi Blog 214019
7. Ismerős Arcok Blog 182641
8. Krinya Blog 178992
9. Bon Jovi Blog 170127
10. Ossián Blog 163773
11. Edda Művek Blog 148415
12. Pokémon Go Blog 136510
13. Leona Blog 127823
14. Szabó Dávid Blog 127393
15. Republic együttes Blog 126151
16. Bikini együttes Blog 109267
17. Chrys Blog 106104
18. Kenny Blog 94173
19. kinga Blog 82919
20. Hello Blog 78175
 2007. Február 11. 21:12  Mese négyévestől százévesig!
Megtekintve 10856 .

Mese négyévestől százévesig!

Tamás István:

Nagyapám és a Molnár

Valamikor nagyon régen, úgy az 1848-as szabadságharc után nem sokkal, született a nagyapám. Én a búbos kemence mögé bújva csodáltam világra jöttét. Keservesen felsírt, amint először megpillantotta a napvilágot. Hunyorgó szemeit elöntötte a könny, és csak úgy rúgkapált az öreg mosóteknőben. Ezerfelé szállt a libatoll a rögtönzött bölcsőből.

Telt múlt az idő, nagyapám egyre cseperedett, akár az árokparton a gólyahír. Szép bajuszos nyalka legényke lett belőle. A falu leányai, ha báloztak, össze is szólalkoztak miatta számtalanszor. Történt egy szép csodálatos napon, hogy az öreg, mert hívhatom így, mivel nekem mégis csak a nagyapám, elhatározta, hogy az új búzát elvisszük a malomba, őrölni, mert az éléskamránk már annyira kiürült, hogy az egerek átköltöztek a szomszédba.

- Nos, fiam - mormolta a bajusza alól. - Fogd be a hatökröt a szekérbe és indulunk a malomba! - Keservesen nyikorogtak az öreg szekér zsírt sirató kerekei. Még az a párdarab tikunk is, ami volt, világgá szaladt a rettenetes nyikorgástól. Ültünk a bakon. Ő sem szólt, én meg miért is zavartam volna meg a nagy gondolkodásban. Míg egyszer csak nótázni nem kezdett: ?Vadgesztenye, vadberkenye, Molnár legény otthon vagy-e". Így ismételgette ezt a két sort, hogy már a bögöly is megunta, ami eddig az ökrök vérét szívta, és úgy elrepült, hogy soha többé nem láttam. Nemsokára egy kanyargó patakhoz értünk. Itt az állatok megmakacsolták magukat és egy lépést sem voltak hajlandóak tovább menni. Vakarta is az öreg a feje búbját a viseltes sapkája alatt. Egyszer csak, mit ad az Isten, elővette tartalék eszét, amit így visszagondolva biztosan a farzsebében tartott, a hajgereblyéje mellett, rögvest munkához látott. Lerakta a zsákokat, és felparancsolta az ökröket a szekérre. A zsákokat pedig, úgy ahogyan voltak befogta a szekér elé. Át is értünk minden baj nélkül a sekély vízen. Már-már, mintha mi sem történt volna, kezdett is tetszeni a dolog mind a kettőnknek. A zsákokat visszaraktuk a szekérre, a hatökröt befogtuk elébe és meg sem álltunk a malomig. Igen ám, de a malom nem volt otthon. Ki is írta a nagydiófára, hogy elmentem epret szedni! No, most lett csak igazán mérges a nagyapám. Ilyen dühösnek még születése óta nem láttam. Arca olyan tűzben izzott, hogy a rárepülő légy azon nyomban megsült rajta. Több sem kellett az öregnek. Fogta az ostort, amit Ő, Ökörnógatónak hívott és jó mélyen leszúrta az állatok elé és már rohant is a malmot megkeresni. Én meg csak vártam és vártam. Teltek múltak a napok a hetek, hónapok az évek, már a szakállam is a térdemig ért, amikor egyszer arra lettem figyelmes, hogy a madarak riadtan repkedni kezdtek a fejem fölött. A nagyapám jött meg és hozta a molnárt fülön fogva malmostul. Azon nyomban nekiláttak a búza megőrlésének. Végeztek is vele hamar, mert a nap még az égen volt, és éppen akkor kérlelte a hold, hogy ugyan már, adja már át neki a helyet, mert lassan beesteledik. Felraktuk a lisztet az öreg szekérre és már indulni készültünk, de az ökrök előtt leszúrt ostorból egy hatalmas odvas fa lett. Olyan magasra nőtt, hogy amikor a tetejét néztem, rögtön hanyatt is estem. Dühöngött is nagyapám a nagy odvas fa láttán. Tehetetlenségében be is mászott egy odúba. Kintről nem láthattam, hogy mi történik odabent, de a sok madár csirregése már elviselhetetlen volt az emberi fülnek. Bújt volna már ki szegény a lyukon, de nem tudott. Dugta a karját a fejét, de sehogyan sem fért ki rajta. Fogta magát és hazaszaladt a fejszéért. Mielőtt azonban még kivágta volna magát, telerakta az ingét és a gatyáját seregéllyel. Igen ám, de ahogy kibújt a lyukon a sok madár elrepült vele. Szegény olyan soká röpködött ott fenn, hogy a hold már rábízta a kelő napra, hogy most már vigyázzon rá ő. Az erdő szélén egy tiszta vizű tóban, a falu leányai-asszonyai éppen ruhát mostak. Egyikőjük észre is vette a már-már szépen röpködő nagyapámat és egy sulykoló fával az ég felé mutatva kiabálni kezdett: - Ó de nagy madár! Ó de nagy madár! Kiabált, ahogy a torkán kifért. Mire a többi asszony és leány is kiabálni kezdte. Ó de nagy madár! Ó de nagy madár! Az öreg már rég restül hallott és úgy érthette, hogy azt kiabálják neki, hogy Ód el a gatyád! Ód el a gatyád! Mit is tehetett volna mást, mint azt, hogy rántott egyet a gatyamadzagon. A sok seregély mind elrepült. Ő meg szerencséjére egyenesen a tó kellős közepébe esett. Volt is nagy derültség a parton, de még a vízből is fel-felbuktak a halak, hogy egy jót nevessenek. A falu fehérnépe is olyan sokáig nevetett a dolgon, hogy közben megszáradt a frissen mosott ruha. Szegény nagyapám pedig szégyenkezve kimászott a vízből, és olyan gyorsan szaladt hazafelé, hogy a lába nyomán majdnem leégett a nádas.
A vacsoránál nem is mertem a szemébe nézni, mert olyan tüzes volt a tekintete, hogy a tányérján megsült előtte az avas szalonna...

Megosztás

Nincsenek hozzászólások!
Óra
Az én Profilom
név Név
Születés
email
MSN MSN
ICQ
ICQ
yahoo Yahoo
film
Film
zene Zene
könyv Könyv
Nap mondása
"A szabadság arra ad jogot, hogy hibázhassunk, nem arra, hogy rosszat csináljunk."
\John Riefenbaker, szerző\
Admin
Belépés
Legyen saját blogod !
Regisztráció
Jelenleg 274 Regisztrált Blog
Keresők
Reklám-Csere Kereső
Google


Neves művészekkel készült interjúk, alkotások bemutatása
tamas rss tamas sitemap tamas auto ping blogpipe
Buy Websites For Sale - Sell Domains

webcim.info Google Backlinks - SEO
Minden jog fenntartva - MIDNI 2005-2018 - internetes napló - blogger (problog)
professional pro blog - online free blogger - internetes napló - weblog - blogírás - video
istván el hunyorgó nagyapám könny blog csak tamás keservesen elöntötte felsírt amint úgy tamas világra jöttét blogger szemeit 337ször csodáltam

Betöltési Idő : 0,046707 sec. Oldalletöltés :32564
pagepeeker