Művészportrék

A vers CD-n megzenésítve 2004-ben jelent meg

Tamás István:

Te meg Én

Szemed kutat! Enyémben
keresi a reményt.
Érzem szíved gyors dobogását,
látom arcodon fellobbanni
a nyughatatlan fényt!

Hajad leomlik ...         TOVÁBB >>

Az MVSZ Gömör Tagozatának Himnusza

Tamás István

Magyar vagyok

"versdal"

Kialudt mécsesek, elégetett gyertyák,
fényükbe temették Magyarország sorsát!
De én,
Magyar vagyok, Keresztény a Hazám!
Piros Fehér Zöldbe öltöztetett Anyám!
Gömör-vármegyében szél ringatta bölcsőm,
a Sajó tiszta ...         TOVÁBB >>

Mese négyévestől százévesig!

Tamás István:

Nagyapám és a Molnár

Valamikor nagyon régen, úgy az 1848-as szabadságharc után nem sokkal, született a nagyapám. Én a búbos kemence mögé bújva csodáltam világra jöttét. Keservesen felsírt, amint először megpillantotta a napvilágot. Hunyorgó szemeit elöntötte a könny, és csak úgy rúgkapált az öreg mosóteknőben. Ezerfelé szállt a libatoll a rögtönzött bölcsőből.

Telt múlt az idő, nagyapám egyre cseperedett, akár az árokparton a gólyahír. Szép bajuszos nyalka legényke lett belőle. A falu leányai, ha báloztak, össze is szólalkoztak miatta számtalanszor. Történt egy szép csodálatos napon, hogy az öreg, mert hívhatom így, mivel nekem mégis csak a nagyapám, elhatározta, hogy az új búzát elvisszük a malomba, őrölni, mert az éléskamránk már annyira kiürült, hogy az egerek átköltöztek a szomszédba.

- Nos, fiam - mormolta a bajusza alól. - Fogd be a hatökröt a szekérbe és indulunk a malomba! - Keservesen nyikorogtak az öreg szekér zsírt sirató kerekei. Még az a párdarab tikunk is, ami volt, világgá szaladt a rettenetes nyikorgástól. Ültünk a bakon. Ő sem szólt, én meg miért is zavartam volna meg a nagy gondolkodásban. Míg egyszer csak nótázni nem kezdett: ?Vadgesztenye, vadberkenye, Molnár legény otthon vagy-e". Így ismételgette ezt a két sort, hogy már a bögöly is megunta, ami eddig az ökrök vérét szívta, és úgy elrepült, hogy soha többé nem láttam. Nemsokára egy kanyargó patakhoz értünk. Itt az állatok megmakacsolták magukat és egy lépést sem voltak hajlandóak tovább menni. Vakarta is az öreg a feje búbját a viseltes sapkája alatt. Egyszer csak, mit ad az Isten, elővette tartalék eszét, amit így visszagondolva biztosan a farzsebében tartott, a ...         TOVÁBB >>

Gyerekeknek

Tamás István

Az erdők királya

A zöld tisztás közepén
a nyúl harsogva kiáltja.
Én vagyok a legbátrabb
az erdők-mezők királya.

Mosolyog a kis mókus
fenn a tölgyfa odvába.
Huncutkodva játékból
makkal megdobálja.

- Te kis mit ...         TOVÁBB >>

Megjelent az Észak - Magyarország napilapban

"Jegyzet"

Tamás István: A Nagymama lekvárja!
Humor

2007.01.23.

Elmúltak az ünnepek. A januári hónap, mindig az újrakezdés reményében és az áremelésekkel kezdődik. A karácsony és az újév mélyen az emberek pénztárcájába nyúlt. A vidéki kisváros diszkontjában egy idős nagymamakorú asszonyság a papír cetliére felírt dolgokat rakosgatja, rendezgeti kosarába. ...         TOVÁBB >>

Tamás István:


Angyal száj


Elköltöztek belőlem tétován az álmok,
önmagammal szemben, torztükörben állok.
Sorra harcot vívok érzéseimmel,
megbotlok mindenben, lomha lépteimmel.

Helyemet keresve, ...         TOVÁBB >>

Tamás István:

Te meg Én

Szemed kutat! Enyémben
keresi a reményt.
Érzem szíved gyors dobogását,
látom arcodon fellobbanni
a nyughatatlan fényt!

Hajad leomlik ...         TOVÁBB >>

Tamás István

MÚZSA MORZSÁK

Múzsáim

Feszületen szunnyadó
kimondhatatlan szavak.
Gondolataim fáradtak
Múzsáim benne alszanak.

Feltámadás

Majd feltámadva
helyünket sehol nem találva
visszavágyunk
az örök halálba. ...         TOVÁBB >>

Valentin napra!

Tamás István

Remegés

Puha párnádra rátelepszik az éj.
Szíved dobbanása a csend remegése.
Aranycsillag játszik arcodon
lelkedben felcseng kettőnk zenéje.

Aludnál! ? de a zene egyre szebb lesz,
annyira szép, hogy ...         TOVÁBB >>

Tamás István közíró: Egy mondatban a Kossuth téri demokráciáról?
Publicisztikák

2007.02.03.

Nem hiszem, hogy a Fidesz tanácsadói ne lennének tisztában a jogi következményekkel, és főleg ne tudnák azt, hogy mi a törvénysértő és mi az ami nem támadható, de főleg ne tudnák, hogy a demokráciában az állampolgárnak, s azok képviselőinek mihez van jogalapjuk, egy esetleges mentelmi jog lemondásával, milyen törvényes szankciók eszközölhetők azokkal a honatyákkal szemben, akik végre bátorkodtak lebontani azt a bizonyos már nyugatnak és keletnek is szemet szúró Kossuth téri műveleti területnek titulált förmedvényt, ami több mint száz napon át akadályozott bennünket abban, hogy élve jogunkkal, sétáink közben csodáljuk, esetleg megvessük - azt az ?országházát,? ahol most olyan törvényeken és paragrafusokon vajúdnak, amely mindegyike kórosan és ártalmasan, veszélyes vírusként roncsolja az öntudatot, az önbecsülésbe vetett hitet, és a szeretetettel járó összetartozást is - úgy teszi semmissé, hogy felrúgva minden demokratikus emberi jogot, vitatárgyává bátorkodik, ...         TOVÁBB >>